Egy kedves ismerősöm szerint, kinek megadtam ennek a blognak a címét, igen furák ezek a naiv festészetet imitáló alkotások. Nos, akkor - bár nemcsak az ő kedvére -, de itt van egy újabb naiv alkotás.
Nincsenek szabályok, pontosságok. Egyetlen dolog dominál, hogy mint egy őrülten a mélyből kifelé tekintő borderline egyre hatalmasabb tempóban evickéljek kifelé a negatív hullámok röhögő súlya alól. De ez a hasonlat - border és én - pusztán pátoszi eredetű. Kapcsolatunk nincs, nem is volt, és nem is lesz. Mindössze a kép teremtésének hangulatát akartam kifejezni vele.
Nem elég, hogy írok egy másik helyen blogot, hisz nem mindig kap el a verbális kényszer a "hüphüp" gondolataim kifejtésére. Erre a megoldatlan és könyörület nélkül feszítő helyzetre remek eszközként vigyorog rám az ecset és a színek világa.
Nos, íme a kép, mely pusztán egy lélekürítés volt mindenféle tudás mellőzésével.
És hogy miért is rakom fel mégis? Akik velem járnak egy csoportba, azok gyengéd mosolyra fakadnak most és hatalmas fejbillentésekkel nyugtázzák kijelentésem, mely szerint az exhibicionizmus és én egy napon születtünk.
Szóval tudom, hogy technikailag egy semmilyen képet készítettem, de azt is tudom, hogy mekkora erőt adott ahhoz, hogy a mindig gyűlölt hétfőt újraértelmezzem.
Köszönöm, hogy értékelni tudod a munkám,és hogy ennek pedig hangot is adsz...
VálaszTörlésvicces a blogod:D...és ahogy a képeidről/magadról írsz:D
Örülök, hogy itt jártál. Ha rendszeresen nézel majd, rájössz, hogy öniróniából rengeteg van a zsebemben. Remélem, egy idő után még tehetségből is akad majd ugyanennyi:)
VálaszTörlésÖnirónia az, hogy úgy teszel, mintha igazából nem lenne tehetséged ehhez, aztán ide teszel egy olyan képet, amit simán be tudnék sorolni egy jópár más művész munkái közé?
VálaszTörlésA művészet lényege a lélekürítés. Tetszik.
Kálmi, önirónia az, mikor dicséretedtől mosolyra fakadok, és rohanok még egy ilyen alkotást készíteni:)
VálaszTörlésHát ezt akarod??:))